A feldolgozási módszer hatása a kávé karakterére
|
|
6 min
Rendeljen még 30 Ft értékben a Ingyenes kiszállítás eléréséhez!
|
|
6 min
Tavaly ősszel, a koppenhágai World of Coffee kiállításon tett újabb látogatásom alkalmával sok közép- és dél-amerikai kávétermesztővel és -pörkölővel ismerkedtem meg. Természetes eljárással feldolgozott kávéikról híresek, és elhihetitek, kóstoltunk néhányat, amelyek miatt abszolút megérte az utazás. Miközben az egyik ottani baristával beszélgettünk, megemlített egy kávéfeldolgozási módszert, amellyel még nem találkoztam: a mézes eljárást. Természetesen felkeltette a kíváncsiságomat. Csak egy ügyes név volt, amivel fel akarták kelteni a figyelmet – hiszen ki ne szeretné a finom mézet? –, vagy valóban létezik ilyen módszer?
Aztán rájöttem: bár imádom a kávét, zavarba ejtően keveset tudtam arról, hogyan jut el a fán termő kávécseresznyétől a kedvenc környékbeli kávézóinkban kapható pörkölt kávéig. Ezért, örök tanulóként, kicsit utánajártam a dolognak.
Egy egész jegyzetfüzetet szenteltem annak, hogy leírjak mindent, amit csak találtam a kávéfeldolgozási módszerekről. Persze az internet is sokat segített a kutatásomban, többek között James Hoffmann különféle videói, de őszintén szólva a legjobb felismeréseket olyanokkal folytatott beszélgetésekből szereztem, akik valóban kávétermesztéssel, pörköléssel és zöldkávé-vásárlással foglalkoznak.
Most, hogy tele van a jegyzetfüzetem, úgy érzem, eleget tudok ahhoz, hogy veszélyes legyek – vagy legalábbis ahhoz, hogy megosszam, amit tanultam. De előre szólok: nem vagyok pörkölő vagy szakértő, csak egy kíváncsi kávérajongó. Ha valamit rosszul írtam, kérlek, szólj hozzá, és javíts ki. Mindig szívesen tanulok újat!

Két etióp kávé: az egyik mosott, a másik természetes eljárással feldolgozva. A legtöbb specialty kávénál ezt feltüntetik a címkén. Ha valaha is élveztél egy csésze tiszta, friss ízű, élénk savasságú kávét, jó eséllyel mosott eljárással dolgozták fel. Így működik: a kávécseresznyék leszüretelése után eltávolítják a külső héjukat, a szemeket pedig akár 72 órára vízbe áztatják. Ez idő alatt a természetes baktériumok és élesztőgombák lebontják a szemeket borító ragacsos réteget. A fermentáció után a szemeket alaposan megmossák, majd megszárítják.
Ez a precíz eljárás kiemeli a kávészemek sajátos tulajdonságait, így gyakran citrusos, virágos vagy akár borra emlékeztető ízjegyeket eredményez. Különösen népszerű olyan régiókban, mint Kolumbia, Guatemala és Kenya, amelyek a világ legélénkebb ízvilágú kávéinak előállításáról ismertek.

A természetes eljárás a kávé feldolgozásának legrégebbi módszere, és ma is széles körben alkalmazzák, különösen azokon a vidékeken, ahol kevés a víz, például Etiópiában, Jemenben és Brazília egyes részein. Hogyan működik?
Ahelyett, hogy azonnal eltávolítanák a cseresznye gyümölcshúsát, az egész cseresznyéket vékony rétegekben szétterítik a napon, és néhány hétig száradni hagyják. Ahogy a cseresznyék száradnak, a gyümölcsök cukrai és más vegyületei átkerülnek a szemekbe, így kifejezett, gyakran gyümölcsös ízprofil alakul ki, bogyós gyümölcsös és trópusi gyümölcsös jegyekkel, gyakran pedig az erjedés aromájával. Ezek a kávék gyakran testesebbek és kevésbé savasak, mint a mosott kávék.

Igen, ez az eljárás indított el ezen a tanulási úton. És rájöttem, hogy meglehetősen bonyolult és változatos.
Gondoljunk a mézes eljárásra a mosott és a természetes feldolgozás közötti átmenetként. Miután a cseresznyéket megtisztították és eltávolították róluk a gyümölcshúst, a kávészemeket különböző mennyiségű, rajtuk hagyott nyálkaréteggel szárítják. A „mézes” elnevezés nem az ízre utal, hanem a szemek szárítás közbeni ragacsos tapintására (bonyolult!).
Ez a módszer sokféle ízt eredményezhet attól függően, mennyi gyümölcshús marad a szemeken, és hogyan szárítják őket. Ez még bonyolultabbá válhat. Nézzük meg a különböző típusokat:
És tudjátok, mit? Még csak hozzá sem kezdtünk az igazán kísérleti és innovatív feldolgozási technikákhoz, de máris belevágunk néhány igazán érdekes módszerbe. Az elmúlt években ezek az innovatív feldolgozási eljárások felrázták a kávé világát. Céljuk, hogy felerősítsék vagy új ízprofilokat hozzanak létre, gyakran egyedi és izgalmas eredményeket produkálva.

Az anaerob fermentációval kezelt szemeket tartalmazó kávékeverékek fantasztikus ízűek! Ennél a módszernél a kávécseresznyéket vagy kávészemeket oxigénmentes, lezárt tartályokban erjesztik. A környezet szabályozásával bizonyos mikroorganizmusok fejlődését segítik elő, így egyedi ízek és aromák jönnek létre. Az anaerob kávék merész gyümölcsösségükről, fűszeres jegyeikről és krémes textúrájukról ismertek.
Ennek a módszernek van egy nagyon érdekes mellékhatása: az így pörkölt kávé, ha megőrlik és lefőzik, gyakran kicsapja a tejet! Azért mondom ezt, mert az a pörkölő, ahonnan az első anaerob erjesztésű kávémat vettem, nem jelezte ezt. Ez a kávé egészen hihetetlen (csokoládés, vaníliás, kólás és szederes jegyekkel!), de megijedtem, amikor először próbáltam egy kis tejszínt adni hozzá - az egész kicsapódott a tetején!
Ez egy olyan módszer, amelyet még nem sikerült kipróbálnom, és jó forrást keresek hozzá. A borkészítésből átvett szén-dioxidos maceráció során egész kávécseresznyéket helyeznek egy szén-dioxiddal teli tartályba. Ez belső erjedést indít el, amely belülről kifelé bontja le a gyümölcsöt.
Az eredmény? Állítólag élénk, boros karakterű, intenzíven édes és zamatosan savas kávé készül így. Ezt az eljárást előrelátó gazdák alkalmazzák, akik új ízprofilokkal szeretnének kísérletezni.
Ha ismersz különösen jó kávét, amelyet ezzel a feldolgozási módszerrel készítettek, írd meg az alábbi hozzászólásokban!
Egy másik feldolgozási módszer, amit még ki kell próbálnom, de igazán izgalmasan hangzik. A hősokk pontosan az, aminek hangzik - a kávécseresznyéket hirtelen hőmérséklet-változásnak teszik ki, gyakran úgy, hogy feldolgozás előtt rövid időre forró vízbe merítik őket. Az eljárás célja a szemek sejtszerkezetének és enzimaktivitásának megváltoztatása.
Bár ez még új módszer, az eddigi eredmények arra utalnak, hogy fokozhatja az édességet és a testességet, miközben csökkenti a keserűséget. A termelők még tökéletesítik ezt az eljárást, de ígéretes és izgalmas módja lehet az ízek továbbfejlesztésének.
A kávé feldolgozásának módja mélyrehatóan befolyásolja az ízprofilját. A mosott kávék gyakran élénk, tiszta ízeket és magas savasságot mutatnak, míg a natúr kávék merész, gyümölcsös és testes csészéket adnak. A mézes eljárással feldolgozott kávék egyensúlyt teremtenek, és az alkalmazott módszertől függően változó édességet, testességet és gyümölcsös jegyeket kínálnak.
Ha kísérleti technikákról van szó, a módszereknek gyakorlatilag nincs határa. Az anaerob erjesztés és a szén-dioxidos maceráció gyakran intenzív, egyedi ízélményeket eredményez, amelyek kitolják a kávéval kapcsolatos elvárásaink határait. Komolyan, az a Klatchtől származó Empire Blend, amit ittam, egészen más szintet képviselt (csak tejet ne tegyetek bele!). A hősokk, bár még fejlesztés alatt áll, újabb eszközt kínál a termelőknek, akik kivételes kávékat szeretnének készíteni.
A különböző régiókban természetes módon terjednek el bizonyos feldolgozási módszerek, az éghajlattól, a víz elérhetőségétől és a hagyományoktól függően. Etiópiában és Jemenben, ahol kevés a víz, évszázadok óta a természetes feldolgozás a bevett módszer. Az olyan latin-amerikai országokban, mint Kolumbia, Guatemala és Costa Rica, gyakran a mosott eljárást részesítik előnyben a jó vízellátás miatt, és a tiszta, kiváló minőségű italokra összpontosítanak.
Eközben Costa Rica mézes kávéfeldolgozási innovációi Közép- és Dél-Amerikában is elterjedtek, miközben a világ előrelátó termelői is átvették a kísérleti technikákat. Bizonyos értelemben ez legalább az éghajlatváltozás hatásainak kezelésében is segítséget nyújt, mivel kevesebb vizet használ, mint a nedves feldolgozás.

Egy évvel ezelőtt még fogalmam sem volt a kávéfeldolgozási módszerekről. Úgy értem, hallottam már olyan kifejezéseket, mint a „természetes feldolgozású” és a „mosott”, de sosem álltam meg elgondolkodni azon, hogy valójában mit jelentenek. Kicsit kínos egy kávérajongó számára, nem?
Most már olyanokról is tanultam, mint a vörös mézes feldolgozás és a szén-dioxidos maceráció (amit nagyon szeretnék egyszer kipróbálni). Ezeknek a módszereknek a megértése jelentősen megváltoztatta, hogyan választok kávét. Olyan, mintha egy térképen X jelölné, hol találom meg a kedvenc ízeimet. Én személy szerint a lédús, gyümölcsös és testes kávékat szeretem, de az erőteljes, erjedt íz nélkül, amit néha a természetes feldolgozású kávéknál érezni. Kiderült, hogy az anaerob fermentáció ezen a téren igazi áttörést jelent: tompítja az erjedés „funky” jegyeit, amelyek a természetes feldolgozásnál általában megjelennek, miközben kiemeli a lédús gyümölcsösséget és a testességet.
Amit szuperizgalmasnak találok, az az, hogy ezek közül a technikák közül néhányat más iparágakból, például a borkészítésből vettek át. Ráadásul az emberek találékonyak, ami arra ösztönzi a kávétermelőket és -importőröket, hogy új módszerekkel kísérletezzenek. Folyamatosan keresik a jobb kávé termesztésének módjait, miközben a változó időjárási körülményekkel is megbirkóznak. Egyes módszerek, például a mézes eljárás, nemcsak a hatékonyságot javítják, hanem új, izgalmas ízeket is előcsalnak a csészéből. Ez mindannyiunk, kávérajongók számára előnyös.
Furcsa, mennyivel szórakoztatóbbá válik a kávé, amikor jobban elmélyedünk abban, hogyan készül. Most már nem tudok úgy új csomag kávét venni, hogy ne gondoljak a feldolgozására. Talán miután elolvassátok ezt, ti sem fogtok!